8. Hétfő 2/2

   Rázogatásra ébredtem. Lustán a hátamra fordultam az ágyamban, és még mindig csukott szemmel felültem. Beletellett két pislogásba míg rájöttem, hogy a suliban vagyok, és még azt is felfogtam, hogy valaki betakart egy pokróccal. Körülnéztem, hogy mégis ki a franc volt aki felébresztett és mellettem guggolva Aki csaját azonosítottam be elkövetőként. Morcosan hunyorítottam és mivel még mindig nem tudom a nevét enyhén nagyon álomittas hangon inkább csak ennyit mondtam:

  -Mi van?- igen kövezzenek meg a bunkósságomért, de könyörgöm, kellett neki felébresztenie.

  -Csak egy kicsit beszélgetni akartam veled- mondta ezt úgy mintha, nem is tudom az ő öccse lennék. Körülnéztem, de, hogy hova tűnt Noe az kérsz rejtély -Ha őt keresed leküldtem hagy focizzon- bökött a háta mögé. Ott volt, éppen jó kutyához mérten kergette a labdát, közelébe alig mertek menni. Pedig azt hittem, hogy az a kis játszmánk megmutatta nekik, hogy jobban hasonlít lelkileg egy golden retrieverre mint egy farkasra. Sebaj, több ideje lesz velem lógni, és akkor legalább majd nem fogok magányos lenni.

  -Ja, igen bocs. Mit is akartál?- rázom meg a fejemet,mert egy kicsit elkalandoztam

  -Beszélgetni- ül le mellém mosolyogva. Egy perc kínos csönd után (legalábbis számomra tuti az volt) megunom a hallgatását.

  -Akkor mond.

  -O persze. Tudod lehet, hogy ez egy kicsit furcsa lesz, és ne értsd félre, de te még véletlenül se a lányokra buksz ugye?- reménykedik. Körülnézek, keresve egy kamerát, vagy valami felvevő eszközt, hogy hátha valami szivatás-e ez, de semmi ilyesmit se találok.

  -Miért is kérdezed?- hajolok közelebb hozzá, immár sokkal éberebben.

  -Mert van egy barátnőm, akinek igencsak bejössz, de akármennyire is próbálom vele megértetni, hogy te a másik csapatban játszol nem fogja fel. Na? Van valami esélye?- legyint a kezével, egy amolyan ez most nem fontos féle képpen.

  -Nem hiszem- fújom ki szégyenemben a levegőt -Akira... Ő más. Ő biszex aki a lányok felé húz. De én?- basszus ezt még senki se kérdezte, és bár nem titkolnám, de akkor is. Úgy érzem menten elsüllyedek -Nem úsztam meg ennyivel. Soha a büdös életben nem tettszett úgy még lány, és ha eddig nem tetszett már nem is fog- a pálya felé irányítom a szememet, hogy ne kelljen rá néznem, és lefagyok. Noe engem néz, és basszus! Valószínűleg az egészet hallotta!

   Kihúzom magam és egy kicsit harciasan, ámde pipacsvörös fejjel bámulok vissza.

  -Mi a baj? Ó hogy az a!- na ez meglepett, neki meg mi baja? Felé fordultam, de ő is Noe-t nézte -Na ő aztán tuti hetero! Bocsi, azt hittem, nem hall el idáig- fordult felém. Kedvesebb, mint azt gondoltam volna, mert süt az arcáról az aggódás. Megértem, a pirosság valószínűleg az északi sarkra költözött, és helyet cserélt a hó színével az arcomon. Egy kicsit kiütött az előbbi beszámolójával, de kibírom. Most legalább nem vallottam mielőtt megtudtam, hogy a kiszemeltem hetero.

  -Túlélem. Ez most egy kicsit bunkó lesz, de mi is a neved?- állok fel, mert látom, hogy Noe a lépcső felé igyekszik. Még csak sétál, de meg merem kockáztatni, hogy nemsokára már futni fog. Mégpedig felém, és nem akarom tudni, hogy most csak üvölteni fog-e velem, vagy pedig csak megverni. Egyiket se akarom megvárni.

  -Elizabeth. Hívj csak Eliza-nak- mondja meglepetten.

  -Na akkor Eliza. Mond meg Aki-nak, hogy nagyon fáj a hátam,és sürgősen haza kellett mennem jó? Ami pedig itt történt köztünk marad, és csak, hogy tudd, nem egy szörnyeteg elől menekülök. Hidd el, ha egy veréb közelítene felém így- mutatok a most már futó pasira -Akkor is kereket oldanék. Inkább nem akarom tudni, hogy mit akar, de beszélgess vele nyugodtan, nem fog bántani. Akkor én most elmentem, viszlát- kapott két puszit is, csak mert ilyen megértő és kedves volt majd én is futni kezdtem. 

   Egy zsákutcába. A kurva életbe. Vérbeli zsákmány állatként néztem körül, valami kiutat keresve, mert mindjárt itt a fal, mögöttem meg már hallani Noe káromkodásait. Megértem,én is bevertem pár helyen a lábamat, de az adrenalintól nem érzem egyenlőre a fájdalmat. Basszus! Elértem a falat, de még mindig semmi. Megfordulok és a hátamat a falnak vetve farkasszemet nézek a farkassal. Haha, de vicces, basszus, hogy én milyen gyáva kisegér vagyok! Egér,ez nem is olyan rossz ötlet.

  -Arrivederci!- intek felé, majd egérként elhúzom a csíkot. Mondjuk a soha viszont nem látásra-t még oda vethettem volna, de már veszélyesen közel járt és nem mertem kockáztatni.
   Szerencsém van, mert valamikor Eliza-val való beszélgetés közben Jade elengedte az osztályt, úgyhogy az ajtó nyitva volt mikor odaértem. Befutottam egy bokorba, majd rövid gondolkozást követően az esőre való tekintettel, meg persze tapasztalatra alapozva, kolibrivé változva folytatom az utamat az osztályba. A kolibri esőerdőben él, és madárként hamarabb haza találok ugyebár. Miután magamhoz vettem a táskámat, és felvettem a kabátom, hogy ne kelljen másnak hazacipelnie a cuccom és hazarepültem.
   Kulcsom nem volt, mert könyörgöm minek, ha a testvéreimnél mindig ott van, úgyhogy bőrig ázva bekopogtam. Ilyenek ezek a hétfők, ráadásul már megint elmenekültem, ahelyett, hogy megbeszéltük volna a dolgokat. Bő egy percnyi ön ostromolást követően Anyu kinyitotta az ajtót. Rám nézett. Meglepődött, de beengedett. Figyelte az arcomat, miközben mindent leraktam a földszinti szobában, de egy szót se szólt.
  -Azu-ék kérdezik, azért jöttem haza, mert fáj a hátam- mondtam neki csendesen.
  -Legalább most nem ütöttek el- hozzám jött és megfogta a fejemet, hogy a szemébe nézzek -Mi a baj?
  -Eliza össze akart hozni az egyik barátnőjével de mindenek előtt megkérdezte, hogy szeretem-e a lányokat- kezdtem bele a történetbe -Mondtam neki a csúf igazságot, hogy esélye sincs a csajnak, de arra nem gondoltam, hogy a majdnem száz méterre lévő Noe meghallja- mosolyogtam kínomba -Tudod mint ma kiderült ő farkas, és kurva jó a hallása.
  -Ao!- szólt rám kedvesen, de határozottan.
  -Bocs, nagyon jó. És hát ezt követően Eliza közölte, hogy na ő tuti hetero, én pedig elmenekültem mielőtt Noe elkaphatott volna, de igazad van. Most legalább hazataláltam!- és itt törött el a mécses.
   Újra Anyu karjai közt sírtam, de ezúttal a lábam felmondta a szolgálatot és a hideg csempére estem volna ha Anyu nem tart meg, de mivel szorosan fogott csak szépen lassan leereszkedtünk. Bőgtem egy kicsit, cseppet sem férfihoz illő módon, de egy buzitól ez nem olyan fura.talán fél óra múlva csendesedtem el, akkor is csak azért mert fagyni készültem. Anyu a fejemet simogatva rosszallóan jegyezte, hogy lehetett volna több esze, mintsem hagyni, hogy csurom vizesen a hideg kövön fagyoskodva fázzak meg.
  -Na menjél fürödni,majd én hozok neked pizsamát és valami teát- adott puszit a homlokomra és kiment.
   A fenti fürdő se kicsi, de Anyu klausztrofóbiája miatt az alsó óriási. Bal oldalt egy hatalmas tükör, előtte a nagy családra tekintettel egymás után sorba négy csapból lehet folyatni a vizet, egy a tükör méretével megegyező enyhén befelé lejtő téglalap alakú medencébe. Előtte két méter vastag üres tér, a falon az ajtóval szemben, pedig törölköző tartó. A kádat, ami egyébként a szoba felét elfoglalja és teli van masszírozó egységekkel, két zuhanyfüggöny takarja el. Na igen. Anyu és a klausztrofóbiája.
   Mire végeztem a fürdéssel a tükör teljesen bepárásodott. Megtörölköztem, és felvettem a pizsamát, amit Anyu behozott, majd keresni kezdtem a hajszárítót.Tiszta homály volt minden, ráadásul a testem is nehéz, a sebem felszakadásáról meg csak annyit, hogy a kád rózsaszín volt a vértől és szédültem. Hogy a láztól vagy pedig a vérveszteségtől, azt nem tudom, de legalább miután megtörölköztem elállt a vérzés.
  -Anyu!- krákogtam az ajtót kinyitva, ahonnan jóleső hideg özönlött be az eddig szaunaként viselkedő fürdőbe. Megköszörültem a torkom, és ezúttal halhatóan is megismételtem.
  -Igen?- amint elém ért rögtön a homlokomra tette a kezét, és jólesően bújtam a hideg érintésébe -Tudtam, hogy lázad lesz.
  -Nem találom a hajszárítót- motyogtam.
   Miután elővette (a csap alatti szekrények egyikében volt) megszárította a hajam. A hajam családunkban egyedül álló képviselet, mert míg a többieké egyenes, az enyém, ha eléggé megnő, mint például most, akkor erősen göndörödik. Vizesen a vállamig, és talán még az alá is leér, de most, hogy hajszárítóval meg lett szárítva a füleim körül göndörödik. A nagyi szerint olyanok mint a csigák és igazat kell neki adnom.
  -Hiányzik a Nagyi- mondom ki ami a fejemben van.
  -Menj fel a szobádba és takarózz be. Én addig megkeresem a telefont és felhívom neked- borzolta össze a hajamat, én pedig bólogatva megtettem amit kért, bár a lépcsőn kénytelen voltam igénybe venni a vállát, mert a szédülés erőtlenséggel párosult.
   Miután betakargatott elment megkeresni a telefont, ami tulajdonképpen mindig a hátsó kertre nyíló ajtó mellett van a töltőjén, de ezt folyamatosan elfelejti. Mire belépett a szobába, már a Nagyival beszélgetett. Birtoklóan nyújtottam a kezem felé és mellém ülve belehelyezte a készüléket. Miközben elsírtam neki az életemet, és megbeszéltük, hogy neki milyen, illetve mikor látogat meg minket (leghamarabb jövő nyáron, de az is lehet, hogy csak az azutánin) Anyu végig simogatta a fejem.
   A vége fele mindkettővel megígértettem, hogy legfeljebb csak Apu-nak mondhatják el azzal a feltétellel, hogy ő se adja tovább. Elköszöntem a Nagyitól és Anyu kezébe adtam a készüléket, aki szép csendben magamra, hagyott, hogy ő is beszélhessen az anyjával. Sokáig nem jött vissza, én pedig nem tudtam elaludni a járó kerekeim miatt. Sokszor átgondoltam, hogy milyen arcot vágott a tesi teremben, Noe, de mindannyiszor arra jutottam, hogy semmi fenyegető nem volt az arcmimikájában. Ettől függetlenül jól tettem, hogy elfutottam, mert nem bírtam volna ki, ha valami bántót mond.
   Gondolataimat a kopogás, majd Anyu és a kezében lévő tea és gyógyszer szakította félbe úgyhogy nagy nehezen felültem.
  -Tessék, idd meg mind. Már csak langyos, nem kell visszafognod magad- adta a kezembe a bögrét -Hoztam lázcsillapítót is, ez majd segít elaludnod. Nekem el kell mennem Ai-ért és a testvéreidért. Meg leszel addig?- kérdezte miután megittam a teát és bevettem a gyógyszert.
  -Ha ez tényleg segít elaludnom akkor öt percen belül már megleszek egyedül is. Hulla vagyok, ráadásul a torkom is fáj.
  -Holnap elviszlek orvoshoz, nem mész suliba úgyhogy aludj csak nyugodtan.
   Megfogadtam a tanácsát és mire kiment az ajtón én már szinte elájultam.