Egyenletes csipogás olyan ismerős. Hol a francban vagyok? Szép lassan kinyitom a szemem. Hát ez nem a szobám. Oké, egyáltalán milyen nap van? Na jó, ez egyenlőre sztornó. Felülve meglepetten tapasztalom, hogy valószínűleg egy kórházban vagyok és Ai az ujjaimat markolászva nyöszörög. Azon a kezemen ahova egy tűt döftek bele. Huh, oké. Nem ájulok el!
Fájdalomcsillapítót nem adagolhat, mert határozottan érzem a hátam minden egyes négyzetmilliméterét. Hát, határozottan a fájdalom tengerén hánykolódik. Szitkozódok egy párat, csak úgy szelíden mint egy taxisofőr a dugóban.
-Ao?- hallom Ai suttogását. Sikeresen felébresztettem szegényt.
-Gyere csak prücsök- nyújtom felé a karomat. Szemeit dörzsölgetve feláll és szerencsére nagyon óvatosan befészkelődik a karomba.
-Jól vagy?- fél álomban van, de azért még nyitva vannak a szemei és a tenyerét a homlokomra tette -Már nem forró.
-Azért próbálj meg nem ficánkolni, mert a hátam az kivan. Mióta vagyok itt?- megrázom egy kicsit, mert ez azért fontos.
-Tegnap óta, még csak szerda van. Anyu most ment ki egy kávéért. Aludhatok?- kicsit morcos a hangja, de mosolyog.
-Aludj csak, majd én őrzöm az álmodat Csipkerózsika- nem kellet többet mondanom, azonnal elaludt.
Éppen azon gondolkodtam, hogy megéri-e hátradőlni amikor Anyu benyitott. Meglepődött, nem számított arra ami a szeme elé került. Mielőtt mondhatott volna valamit a szám elé emeltem a mutató ujjamat. Elmosolyodott.
Az ágyam mellé sétált és megnyomta a nővérhívót. Ő is ellenőrizte a lázamat, majd leült oda ahol az előbb Ai volt.
-Végig veled volt, csak az éjszakára vittük haza, de az se biztos, hogy aludt valamennyit- suttogta -A többiek is jönni akartak, de őket berugdostuk a suliba. Apád már elment értük.
-Mi az orvosi diagnosztika?- kérdeztem az éppen bejött nővértől. Először megnézte a kartonom, csak utána válaszolt.
-Megfázás. Azt gondoltuk, hogy elfertőződött e sebe, ezért volt a nagy ijedtség, de vaklármának bizonyult. Addig nem mondhatom biztosra míg az orvos még egyszer meg nem vizsgálja, de valószínűleg az éjszakát már otthon töltheti- mondta az asszony -Fáj valamije?
-A hátam. És talán szédülök. Még nem próbáltam meg felállni- bólogatott párat és elment megkeresni a doktort.
-Átvegyem?- simogatta meg Ai fejét Anyu.
-Nem kell. Tennél egy párnát a hátam mögé?- kérdeztem Anyu-t, de választ nem kaptam, mert alig fél óra alvás után Ai kinyitotta a szemeit és ásítozva nyújtózni kezdett.
-Feküdj csak le Bátyó, én majd melléd fekszem- motyogta.
Pár perccel az után, hogy Ai elaludt nekem is lecsukódtak a szemeim. Ezúttal semmit sem álmodtam, csak a monoton pittyegés volt a nagy sötétségben, ami egy kicsit furi volt, de megnyugtató is.
Nem sokáig aludhattam. Rázogatásra ébredtem, még szerencse, hogy nem ijedtem meg annyira, hogy felüljek, mert akkor Ai-t is megint felébresztem. A doki (negyvenes éveinek közepén járhat, enyhén őszülő égimeszelő) hozott egy kerekesszéket és azon elvitt pár vizsgálatra. Miután megállapította, hogy nagyon gyorsan gyógyulok, minden rendben, visszavitt a szobámba ahol már ott volt mindenki.
Miután kitessékelte Aki-t és Azu-t, (Ai még mindig húzta a lóbőrt így ő maradhatott elmondta, hogy amennyiben a hét végéig nem erőltetem meg a hátam, ergo ágyban maradok a lehető legtöbbet, már most hazamehetek és a jövő héten pedig suliba. Azt is hozzátette, hogy ha így halad a gyógyulásom mire felkelhetek az ágyból csak a hegek bizonyítják majd a balesetet.
Még beszélt egy kicsit Anyu-val, meg kitöltetett vele pár papírt és magunkra hagyott minket.
-Ez a hónap neked nagyon összejött fiam- dörmögte Apu és beállt a leellenőriztük le Ao lázát sorba.
-Nekem mondod? Azt se tudom, hogy miből hol tartunk a suliba- nyögtem kínlódóan, mert ilyen se volt még, de nem nagyon tetszik.
-Szerencsére vannak testvéreid akik a te kis kalandjaid közben végig suliban voltak- mondta a szigor megtestesítőjét alakítva Apu -Jól jött, hogy nem Yuki agykapacitását örököltétek- lökte meg egy kicsit a vállam.
-Hallottam- upsz. Ilyenkor jön jól, hogy a szüleim ilyen kibírhatatlanul szeretik egymást. Elég egy kis csók és máris elfelejtődik, hogy az előbb még vihar készülődött. Csak az a baj, hogy ha egyszer elkezdik nehezen állnak le.
-Khm- néztem máshova, mondjuk le, Ai fejére -Nem akarok megzavarni semmit, de tényleg, viszont abbahagynátok? Aludni szeretnék, de az úgy nem megy, hogy ti ott közben egymásnak estek- pirulok mint a... Paradicsom? Nem inkább csak úgy nézek ki.
-Jól van na, abbahagytuk- KUNCOGTA Anyu, de azért adott még egy jó nagy cuppanóst Apu szájára.
-Ezt azt hiszem nem akartam hallani...- bámultam színpadiasan magam elé.
-Jól van Humor Herold ideje felöltözni- borzolja meg jóapám a fejemen lévő kóccsomót. Jut eszembe. Mostantól tényleg odafigyelek a rendszeres hajmosásra. A fene se gondolta volna, hogy ilyen undorító lesz ez a szénaboglya, ha öt napig nem mos az ember hajat. Vagy négy? Lényegtelen, szombat volt szerda van és úgy érzem önálló életet él a fejem.
-És mégis mibe?- kérdésem költőinek szánom, de végül aktualitását fejezi ki amikor a szüleim egymásra néznek nagy szemekkel.
-Megkérdezem a dokidat, hogy átváltozhatsz-e, ha igen úgy jössz haza, ha nem hazaugrok valamiért- bólint egyet Apu, és már itt sincs.
-Őszintén megmondom, mi úgy gondoltuk, hogy még benntartanak- ült le mellém a bal oldalamra Anyu -Szabad- kiáltott fel, mert abban a pillanatban, hogy lerakta a fenekét mellém kopogtak az ajtón.
-Csak mi vagyunk azok- nyit be Aki -Hogy vagy?- alig tudja befejezni kérdését Azu nagy átéléssel löki félre az útból és Ai-ra ügyet sem vetve vetődik mellém amit három pár hatalmas szemmel és egy fájdalmas nyögéssel díjazunk.
-Minden rendben? Nem fáj semmid? De most komolyan, minden-minden oké?- hadarja el max két másodperc alatt a kérdés arzenált.
-Huh, igen. Nyugi, nem fogok meghalni. Inkább te, vegyél már levegőt- mosolygok rá. Ai balomon, inkább úgy dönt, hogy elhagyja a süllyedő hajót és Aki karjaiba veti magát, hogy jó majom módjára felmásszon a nálánál kétszer akkora bátyjának a mellkasára csak hogy tovább aludjon -Nem hallottad a dokit? Ma már haza is mehetek.
-De hallottam, viszont ki az a hülye aki hisz egy sarlatánnak miután az öccsét mentővel viszik a kórházba?- teljesen beleélte magát az anyatigris szerepébe.
-Az a doki nem sarlatán, én pedig a bátyád vagyok. Az meg ott a húgod akinek a gyomrába mélyesztetted a térdeidet- bökök fejemmel (még mindig mosolyogva) az immár csukott szemmel agonizáló Ai-ra.
-Az most majdhogynem lényegtelen. Túléli, térjünk csak vissza rád- legyint egyet a kezével. Anyu közben felállt és kiment a szobából, mert csörgött a telefonja -Mi is történt tulajdonképpen hétfőn? Farkas barátod égen földön keresett és addig nem is tudtunk róla, hogy hazamentél míg Anyu fel nem hívta Akira-t. Már kezdtünk pánikba esni és a két hülye majdnem egymásnak esett- pilóka what?
-Ácsi, kik és miért estek egymásnak- pillantgatok szigorúan egyetlen perpill feltűnően másfelé néző bátyám felé -Az iskolában?!
-Mondom én, ez a két hülye. Aki és az a farkasfiú- magyaráz tovább Azu. Észre se veszi, hogy nem is rá figyelek -Csak azért álltak meg egymás lökdösésénél, tiszta röhej volt az egész, mert Anyu felhívta Aki-t. Aztán meg persze alig lehetett őket a suliban tartani- mérgelődött én pedig lefagytam. Mégis mi a faszért csinálta ezt Noe?! -Aztán még az a csávó... Mindegy, farkasfiú, na neki még volt képe kihisztizni, hogy hazavigyük, mert mindenképpen beszélni akart veled- azt hiszem ennél a pontnál vesztettem el a cérnát. Azu még az után is hisztizett, hogy Anyu visszajött, tényleg pont leszarta, hogy senki se figyel rá.
Aki Ai-val a karjában ringatózott, talán egy kicsit bűntudatosan a szoba tőlem eső legtávolabb sarkában, Anyu engem nézett megfejthetetlen tekintettel, én meg őt néztem tátott szájjal és azon gondolkoztam, hogy mégis mi a jó kibebaszott kurva élet folyik itt. Na így talált minket Apu amikor jó másfél órával később megjelent egy táskával (abban volt ruha és cipő ami végül valahogy rám is került) a kezében. És hogy Azu miről is beszélt? akkor éppen azt ecsetelte, hogy az egyik kilencedikes teherbe esett,aki történetesen nyúl úgyhogy sokas ikreket vár. És hogy honnan tudom? Arról fogalmam sincs, mert még mindig magam elé meredtem.
Noe nálunk járt. Amikor beteg voltam. És amikor én beteg vagyok, mindent kimondok amire éppen gondolok. Basszus, nekem végem! Az egyszer hót ziher, hogy én ott szerelmet vallottam, minimum közöltem vele, hogy bejön. Asszem... Igen ezaz. mostantól magántanuló leszek, mondjuk úgy... Örökre! Igen, ez határozottan kitűnő ötlet. Már csak ki kell találnom egy elfogadható indokot. Elhiszik, ha azt mondom zaklatnak a melegségem miatt? Lenne alapja de... Basszus tudják, hogy Akira mindenkit kinyír aki bántani merészel, nem vennék be!
Fájdalomcsillapítót nem adagolhat, mert határozottan érzem a hátam minden egyes négyzetmilliméterét. Hát, határozottan a fájdalom tengerén hánykolódik. Szitkozódok egy párat, csak úgy szelíden mint egy taxisofőr a dugóban.
-Ao?- hallom Ai suttogását. Sikeresen felébresztettem szegényt.
-Gyere csak prücsök- nyújtom felé a karomat. Szemeit dörzsölgetve feláll és szerencsére nagyon óvatosan befészkelődik a karomba.
-Jól vagy?- fél álomban van, de azért még nyitva vannak a szemei és a tenyerét a homlokomra tette -Már nem forró.
-Azért próbálj meg nem ficánkolni, mert a hátam az kivan. Mióta vagyok itt?- megrázom egy kicsit, mert ez azért fontos.
-Tegnap óta, még csak szerda van. Anyu most ment ki egy kávéért. Aludhatok?- kicsit morcos a hangja, de mosolyog.
-Aludj csak, majd én őrzöm az álmodat Csipkerózsika- nem kellet többet mondanom, azonnal elaludt.
Éppen azon gondolkodtam, hogy megéri-e hátradőlni amikor Anyu benyitott. Meglepődött, nem számított arra ami a szeme elé került. Mielőtt mondhatott volna valamit a szám elé emeltem a mutató ujjamat. Elmosolyodott.
Az ágyam mellé sétált és megnyomta a nővérhívót. Ő is ellenőrizte a lázamat, majd leült oda ahol az előbb Ai volt.
-Végig veled volt, csak az éjszakára vittük haza, de az se biztos, hogy aludt valamennyit- suttogta -A többiek is jönni akartak, de őket berugdostuk a suliba. Apád már elment értük.
-Mi az orvosi diagnosztika?- kérdeztem az éppen bejött nővértől. Először megnézte a kartonom, csak utána válaszolt.
-Megfázás. Azt gondoltuk, hogy elfertőződött e sebe, ezért volt a nagy ijedtség, de vaklármának bizonyult. Addig nem mondhatom biztosra míg az orvos még egyszer meg nem vizsgálja, de valószínűleg az éjszakát már otthon töltheti- mondta az asszony -Fáj valamije?
-A hátam. És talán szédülök. Még nem próbáltam meg felállni- bólogatott párat és elment megkeresni a doktort.
-Átvegyem?- simogatta meg Ai fejét Anyu.
-Nem kell. Tennél egy párnát a hátam mögé?- kérdeztem Anyu-t, de választ nem kaptam, mert alig fél óra alvás után Ai kinyitotta a szemeit és ásítozva nyújtózni kezdett.
-Feküdj csak le Bátyó, én majd melléd fekszem- motyogta.
Pár perccel az után, hogy Ai elaludt nekem is lecsukódtak a szemeim. Ezúttal semmit sem álmodtam, csak a monoton pittyegés volt a nagy sötétségben, ami egy kicsit furi volt, de megnyugtató is.
Nem sokáig aludhattam. Rázogatásra ébredtem, még szerencse, hogy nem ijedtem meg annyira, hogy felüljek, mert akkor Ai-t is megint felébresztem. A doki (negyvenes éveinek közepén járhat, enyhén őszülő égimeszelő) hozott egy kerekesszéket és azon elvitt pár vizsgálatra. Miután megállapította, hogy nagyon gyorsan gyógyulok, minden rendben, visszavitt a szobámba ahol már ott volt mindenki.
Miután kitessékelte Aki-t és Azu-t, (Ai még mindig húzta a lóbőrt így ő maradhatott elmondta, hogy amennyiben a hét végéig nem erőltetem meg a hátam, ergo ágyban maradok a lehető legtöbbet, már most hazamehetek és a jövő héten pedig suliba. Azt is hozzátette, hogy ha így halad a gyógyulásom mire felkelhetek az ágyból csak a hegek bizonyítják majd a balesetet.
Még beszélt egy kicsit Anyu-val, meg kitöltetett vele pár papírt és magunkra hagyott minket.
-Ez a hónap neked nagyon összejött fiam- dörmögte Apu és beállt a leellenőriztük le Ao lázát sorba.
-Nekem mondod? Azt se tudom, hogy miből hol tartunk a suliba- nyögtem kínlódóan, mert ilyen se volt még, de nem nagyon tetszik.
-Szerencsére vannak testvéreid akik a te kis kalandjaid közben végig suliban voltak- mondta a szigor megtestesítőjét alakítva Apu -Jól jött, hogy nem Yuki agykapacitását örököltétek- lökte meg egy kicsit a vállam.
-Hallottam- upsz. Ilyenkor jön jól, hogy a szüleim ilyen kibírhatatlanul szeretik egymást. Elég egy kis csók és máris elfelejtődik, hogy az előbb még vihar készülődött. Csak az a baj, hogy ha egyszer elkezdik nehezen állnak le.
-Khm- néztem máshova, mondjuk le, Ai fejére -Nem akarok megzavarni semmit, de tényleg, viszont abbahagynátok? Aludni szeretnék, de az úgy nem megy, hogy ti ott közben egymásnak estek- pirulok mint a... Paradicsom? Nem inkább csak úgy nézek ki.
-Jól van na, abbahagytuk- KUNCOGTA Anyu, de azért adott még egy jó nagy cuppanóst Apu szájára.
-Ezt azt hiszem nem akartam hallani...- bámultam színpadiasan magam elé.
-Jól van Humor Herold ideje felöltözni- borzolja meg jóapám a fejemen lévő kóccsomót. Jut eszembe. Mostantól tényleg odafigyelek a rendszeres hajmosásra. A fene se gondolta volna, hogy ilyen undorító lesz ez a szénaboglya, ha öt napig nem mos az ember hajat. Vagy négy? Lényegtelen, szombat volt szerda van és úgy érzem önálló életet él a fejem.
-És mégis mibe?- kérdésem költőinek szánom, de végül aktualitását fejezi ki amikor a szüleim egymásra néznek nagy szemekkel.
-Megkérdezem a dokidat, hogy átváltozhatsz-e, ha igen úgy jössz haza, ha nem hazaugrok valamiért- bólint egyet Apu, és már itt sincs.
-Őszintén megmondom, mi úgy gondoltuk, hogy még benntartanak- ült le mellém a bal oldalamra Anyu -Szabad- kiáltott fel, mert abban a pillanatban, hogy lerakta a fenekét mellém kopogtak az ajtón.
-Csak mi vagyunk azok- nyit be Aki -Hogy vagy?- alig tudja befejezni kérdését Azu nagy átéléssel löki félre az útból és Ai-ra ügyet sem vetve vetődik mellém amit három pár hatalmas szemmel és egy fájdalmas nyögéssel díjazunk.
-Minden rendben? Nem fáj semmid? De most komolyan, minden-minden oké?- hadarja el max két másodperc alatt a kérdés arzenált.
-Huh, igen. Nyugi, nem fogok meghalni. Inkább te, vegyél már levegőt- mosolygok rá. Ai balomon, inkább úgy dönt, hogy elhagyja a süllyedő hajót és Aki karjaiba veti magát, hogy jó majom módjára felmásszon a nálánál kétszer akkora bátyjának a mellkasára csak hogy tovább aludjon -Nem hallottad a dokit? Ma már haza is mehetek.
-De hallottam, viszont ki az a hülye aki hisz egy sarlatánnak miután az öccsét mentővel viszik a kórházba?- teljesen beleélte magát az anyatigris szerepébe.
-Az a doki nem sarlatán, én pedig a bátyád vagyok. Az meg ott a húgod akinek a gyomrába mélyesztetted a térdeidet- bökök fejemmel (még mindig mosolyogva) az immár csukott szemmel agonizáló Ai-ra.
-Az most majdhogynem lényegtelen. Túléli, térjünk csak vissza rád- legyint egyet a kezével. Anyu közben felállt és kiment a szobából, mert csörgött a telefonja -Mi is történt tulajdonképpen hétfőn? Farkas barátod égen földön keresett és addig nem is tudtunk róla, hogy hazamentél míg Anyu fel nem hívta Akira-t. Már kezdtünk pánikba esni és a két hülye majdnem egymásnak esett- pilóka what?
-Ácsi, kik és miért estek egymásnak- pillantgatok szigorúan egyetlen perpill feltűnően másfelé néző bátyám felé -Az iskolában?!
-Mondom én, ez a két hülye. Aki és az a farkasfiú- magyaráz tovább Azu. Észre se veszi, hogy nem is rá figyelek -Csak azért álltak meg egymás lökdösésénél, tiszta röhej volt az egész, mert Anyu felhívta Aki-t. Aztán meg persze alig lehetett őket a suliban tartani- mérgelődött én pedig lefagytam. Mégis mi a faszért csinálta ezt Noe?! -Aztán még az a csávó... Mindegy, farkasfiú, na neki még volt képe kihisztizni, hogy hazavigyük, mert mindenképpen beszélni akart veled- azt hiszem ennél a pontnál vesztettem el a cérnát. Azu még az után is hisztizett, hogy Anyu visszajött, tényleg pont leszarta, hogy senki se figyel rá.
Aki Ai-val a karjában ringatózott, talán egy kicsit bűntudatosan a szoba tőlem eső legtávolabb sarkában, Anyu engem nézett megfejthetetlen tekintettel, én meg őt néztem tátott szájjal és azon gondolkoztam, hogy mégis mi a jó kibebaszott kurva élet folyik itt. Na így talált minket Apu amikor jó másfél órával később megjelent egy táskával (abban volt ruha és cipő ami végül valahogy rám is került) a kezében. És hogy Azu miről is beszélt? akkor éppen azt ecsetelte, hogy az egyik kilencedikes teherbe esett,aki történetesen nyúl úgyhogy sokas ikreket vár. És hogy honnan tudom? Arról fogalmam sincs, mert még mindig magam elé meredtem.
Noe nálunk járt. Amikor beteg voltam. És amikor én beteg vagyok, mindent kimondok amire éppen gondolok. Basszus, nekem végem! Az egyszer hót ziher, hogy én ott szerelmet vallottam, minimum közöltem vele, hogy bejön. Asszem... Igen ezaz. mostantól magántanuló leszek, mondjuk úgy... Örökre! Igen, ez határozottan kitűnő ötlet. Már csak ki kell találnom egy elfogadható indokot. Elhiszik, ha azt mondom zaklatnak a melegségem miatt? Lenne alapja de... Basszus tudják, hogy Akira mindenkit kinyír aki bántani merészel, nem vennék be!
