2. Gyors egymás után

   A kezét beleraktam a vízbe, de nem engedtem el.
  -Felkészültél?
  -Aha.
   Majdnem elröhögtem magam. Az a fej! Fuh. Levegő ki, levegő be. Akkor hajrá!
  -Aki, gyere ide, még mielőtt elájulok- szóltam a bátyámhoz, persze japánul.
   Amikor megéreztem a vállamon Aki kezét átváltoztam. Egyszerre hördült fel az egész osztály. Gondolom nem mindennapi látvány egy sellő. Mivel ilyenkor csak a víz alatt tudok kiadni hangokat így még Aki-val se tudok beszélni, úgyhogy a velem szemben ülő delfinnek a szemébe nézve adtam a tudtára, hogy minden rendben.
   Nem vártam meg, hogy lenyugodjon, rögtön belekezdtem. Sellőként a velem fizikai kapcsolatot fenntartó vizeket tudom befolyásolni, helyzet, vagy hőmérséklet változásra késztetni. Jelen esetben azt akarom, hogy tengervízzé váljon és lepje el a delfin bőrét, ami egy kicsit bonyolult, mert éppen emberként van mellettem, de ezért volt szükség arra, hogy fogjam a kezét. Így egy kicsit könnyebb.
   Mivel kedves bátyám sok vizet hozott ezért a művelet végeztével a maradékot magamra öntöttem, ami pont arra volt elég, hogy ne legyen kedvem elájulni. Fáradtan pislogtam a nagy világba, de azt meg tudtam állapítani, hogy Josh már egy cseppet sem látszik egy sivatagban bolyongó léleknek. Arckifejezését már nem tudtam figyelmen kívül hagyni, így hang híján csak nagyot mosolyogtam rajta, és befészkeltem magamat Aki karjai közé.
  -Mi lenne, ha inkább felvennél valami szárazföldi alakot?- ja, hogy nem kellene eláztatnom...
   Nyaka köré fontam a karomat és (miután rá is rámosolyogtam) átváltoztam kígyóvá. Azaz valami siklóvá, de az már részletkérdés. Egy óriási ásítást követően már a nyaka köré csavarodva aludtam.

   Tükörvilág. Egy nagyon, nagyon fura tükörvilág. Hogy őszinteségemet megtartsam be kell, hogy vallanom nem éppen tükör, mert fejjel lefele vagyok. Akkor inkább fordított. Mindegy, a lényeg az, hogy bizarr.

  -Mi a-!

  -Ó, felébredtél?-kérdezi egy hang, valahonnan fentről. Én ezt a hangot ismerem!

  -Aki? Miért látok mindent fejjel lefele?

  -Azért, mert fejjel lefele vagy!- jött az értelmes válasz.

   Megkapván a választ megfordulok. Még mindig Aki nyakában vagyok, talán éppen a folyosón?Mindegy az. Mivel a stopposom megállt,szépen lassan, még mindig egy kicsit alvástól kótyagos fejjel, lesiklok a padlóra. Fúj, linóleum! Ráadásul hígfos színű! Brrr...

   Miután kiborzongtam magam emberré vedlettem. A szemem dörzsölése ugyan egy kicsit nehezíti a dolgom, de azt meg tudom állapítani, hogy biztos egy folyosón vagyunk. Egy csomó szempárral találkozok, de nem zavartatom magam, meglepően kényelmes a hígfos. Khm. Úgy értem a padló.

  -Álomszuszék, ideje magadhoz térned!- Azu felé fordulok, aki a kezét nyújtja felém. Elfogadom és felránt -Tesi jön, úgyhogy, ha már felkeltél részt is vehetsz rajta. Kilátszik a fél vállad, már megint Aki pólóját vetted fel?

  -Lehet. Az én szekrényemben volt- miután megigazítottam a kölcsönpólót, ami természetesen Aki szekrényéből való, tovább indulunk -Mennyit aludtam?

  -Csak egy matekot, meg egy rajzot. Azaz kettő rajzot, de helyetted is megmondtuk a tanárnak, hogy egyáltalán nem tudsz rajzolni. Azt üzeni, hogy akkor te fogsz modellt állni- nekem az is jó, így csak bólintottam. Nem gondoltam volna, hogy már az első napon bealszok.

  -Mik vannak még hátra?

  -Kettő tesi, aztán mehetünk. Az ofö még tartana egy törit is csak ugyebár az elmarad- válaszolt Aki.

  -Mit szolt az osztály hozzánk?

  -Először egy kicsit-

  -Nagyon- helyesbített Azu.

  -Nagyon, megijedtek, de amikor elkezdtem tolmácsolni, hogy miket motyogsz álmodban, a lányok egészen megkedveltek- a kis szemét! Biztos bosszúból a vizes póló miatt...

  -És miket mondtam?- puhatolóztam.

  -Felsoroltál kb száz édességet. Aki egyszer csak elkezdte mondani őket és senki se értette miért. Aztán amikor kijelentette, hogy álmodban eléggé sokat beszélsz figyelni kezdtek. Még a tanárnő is inkább abbahagyta a egy percre beszédet. Szerinte még a saját lánya se tudna ennyit felsorolni, pedig egész nap csak azt hajlandó enni. A rajzon szabad foglalkozás volt, ott annyira nem volt zavaró, hogy folyamatosan mond egy egy édességet, de a matekon kész hadművelet volt. Felírta egy lapra és a lányok kézről kézre adták tovább. Szerintem számíthatsz rá, hogy holnapra tele lesz a padod sok, sok finomsággal.

  -De ugye mondtátok, hogy mértékkel?- ha hoznak egy tonnával akkor lehet, hogy cukorbeteg leszek! Én szeretem az édességeket, nem akarok cukros lenni!

  -Fejenként csak egyet. Mondtuk, ne aggódj- nyugtatott meg Aki.

   Mikor kiértünk az udvarra megforrtunk. Oké, hogy másik kontinens, másik éghajlat, de örülnék neki, ha az ősz egy kicsit belehúzna. Lassan itt van október vége! Nem mintha várnám a hideget, de azért a hóért minden megéri. Minden.
  -Hoztátok az én cuccomat is?- jutott hirtelen eszembe, azért pucéron nem szívesen mászkálnék...
  -Hoztuk. Ajj de nem várom a tesit! A nyáron is végig Apu konditermében voltunk. Úgy érzem magam mint egy izomkolosszus!
  -Az is vagy! De nézz már rám! Nem elég, hogy én ilyen törpe maradok egész életemben, de még az izom is csak szálkásan marad meg rajtam! Ha legalább én is olyan testes lennék mint te akkor legalább első ránézésre fiúnak mondanának, de nem! Én maradok a pici, cuki Ao.
  -Aki örülj, Ao pedig vidulj fel. Nem mintha annyira férfiként viselkednél- hát ez igaz -Amúgy is kétlem, hogy erősíteni fogunk. Fogadni mernék, hogy vagy futni, vagy pedig valami labda játékot  fogunk játszani- na akkor mi élet halál harcot játszunk. Az Ashi gyerekek természetüknél fogva NAGYON szarul bánnak mindenféle sporteszközzel. Mondjuk a kapuban megálljuk a helyünket.
  -Úszunk- szólalt meg Joshua.
  -Te meg mikor kerültél ide?- uram isten, ez megijesztett!
  -Csak meg akartam köszönni, hogy segítettél nekem! Köszönöm- mosolyra mosollyal válaszoltam.
  -Szívesen- na meg persze ezzel.
  -Milyen vizű a medence?- kérdezte a lényeget Azu.
  -Három van. Van egy sima klóros, van egy kisebb tó, meg egy sós vizű. Csak azért van ennyi, mert az igazgató és annak a családja is teljes mértékben vízi állatokból áll.
  -Akkor, hogyhogy olyan rossz állapotban voltál a reggel?- értetlenkedett Azu.
  -Hosszú volt a hétvége, én meg lusta voltam napi egy órát vízben áztatni magam. Úgyis van minden nap tesi, a tanár pedig megengedi nekem, hogy mindig ússzak- vont vállat.
  -Kedves- bólintott Aki.
  -Nem, csak a bátyám- az szép.
  -Az szép- na igen, ez is mutatja, hogy testvérek vagyunk. Mintha telepátiánk lenne Aki-val.
  -És lehetne róla szó, hogy mi is veled tartsunk? Nem lenne túl jó ötlet, ha a többiekkel játszanánk. Kétlem, hogy befogadnának magukhoz...- töprengett Azu.
  -Végül is- rosszak a szemeim, vagy tényleg elpirult? -Van nálatok fürdőruha?
  -Van- szerintem Aki is észrevehette, mert nem szokott ilyen tömören beszélni.
   Hmm. Ki kéne kérdezni a fiút, hogy mit gondol a fehér hajú lányokról...
  -Akkor szerintem megoldható- mondta mosolyogva, de a következő pillanatban eltűnt mellőlünk.
   Azaz ha pontosítanom kéne inkább egy vicces kedvében lévő férfi ráugrott, és most a földön csikizi. Új ismerősünk mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy kiszabaduljon a fogságból, de nagyon nem jön össze neki.
  -Segítsetek már, ne csak ott álljatok! Megfulladok- visítja az áldozat.
   Aki-val egymásra nézünk és egy határozott bólintás után segítünk. Az idegennek. Mondtam már, hogy a nagybácsink megtanított minket egy csomó küzdősportra? Míg én egy kicsit leemelem az áldozatról az ismeretlent, Aki felállítja Josh-t majd annak hálálkodása közepette lefogja.
  -Eh?
  -Na és mint az előbb mondtam Mr. Bean, szabad az út- amikor felfogta, hogy mit mondtam a vállamba bokszol és ott fojtatja ahol abbahagyta.
  -E-e-ez nehem éér!- röhögi Josh -Ahazt hihittehem velem vagytóók!
   Idő közben valamikor a körülöttünk lévő emberek is figyelni kezdtek, na meg persze röhögni. Azu bizonyára megunhatta a dolgot, mert eléggé türelmetlen fejjel nézett a trióra.
  -Azért azt jó lenne tudni, hogy ki is ez az ember. Nem tűnik gyereknek.
  -Szerintem se. Aki!- hangomra felkapta a fejét az említett -Embercsere.
  -Kire?- körülnézett. Mivel csak az ismeretlen volt fellelhető kartávolságon belülre hamar megtalálta a célszemélyt.
   Drága osztálytársunk nagy szerencséjére, avagy nem egészen, Testvérem arrább dobta az útból amit egy nyekkenéssel hálált meg. Az ismeretlennek esélye se volt a védekezésre, és csakúgy mint az előbb Josh-t, Aki most őt is lefogta.
  -Oké. Csak hogy ne tűnjünk túl udvariatlannak. Én Ao vagyok, ő Azumi, aki pedig téged lefog az pedig Akira. Te jössz.
  -Jade. Most, hogy így mondod nem vagytok ismerősek- mivel hátul nincs szeme, ezért kénytelen volt Aki-t kihagyni a szemmel vetkőztetéstől, de úgy látszik rajtam pótolta be -Te, mondták már neked- mélyen a szemembe nézett, és mintha valami csillanást láttam volna -Hogy kibaszottul cuki vagy?
  -Pardon?- he?!
   A körülöttünk lévő zajok megszűntek és egy erős tippem volt arra, hogy elég vicces fejet vághattam.
  -Nincs kedved bátyusnak hívni?- ha akartam se tudtam volna válaszolni, mert a beszélgető partnerem feje hirtelen előre bicsaklott -Aú!
  -Azt hittem, hogy erről már leszoktál Jade!- lihegte Josh.
  -De hát nézz csak Rá!- jött mellém -Ez a méret, a személyiség, és mindenemet ráteszem, hogy még álmaiban is beszél!
  -Ha jót akarsz magadnak békén hagyod az öcsémet!- Aki tért magához először, így megfogta a zaklatóm kezét és rángatások közepette helyet cserélt vele.
  -Lehetetlent kérsz!- húzta ki magát.
   Biztonságom érdekében a lehető legszorosabban préselődtem Aki-hoz, és mindennek elmondtam a fejemben Anyámat, akitől személyiségem nagy részét örököltem. Na jó visszaszívtam, imádlak Anyu!
  -Igazat mond, addig nem hagyja abba a cukizást amíg nem talál egy másik embert- sóhajtott lemondóan Joshua -Az utóbbi két évben beérte velem, de úgy látszik eddig tartott a testvéri szeretet.
  -Testvéri szeretet?- Azu drága is egy hullámhosszon van velem. Csak én perpill nem nagyon óhajtok beszélni. Ha szerencsém van másodperceken belül átlátszóvá válok.
  -Ja. Legnagyobb szerencsémre ő lett a bátyám- sóhajtotta lemondóan.
  -Várj, várj, várj. Akkor ő a tesi tanárunk?- na most nem tudom mit akar Azu.
  -Igen...?
  -Adj egy percet!
   Azu megfogta a kezeinket és arrébb vonszolt minket. Amikor úgy határozta meg, hogy már elég távol vagyunk felvettünk egy háromszög alakzatot.
  -Szerintem még jól is jöhet, hogy ennyire megkedvelt a tanár úr! Mármint megértem, hogy ha esetleg neked nem tetszik- együttérzés hallatszott a hangján -De gondol csak bele. Tesi órán azt csinálhatsz amit akarsz. Mi is, mivel nem megyünk el a közeledből. Azt ajánlom, hogy tisztességes gondolatai legyenek feléd!- szeme egy kicsit elsötétült és Aki-val párhuzamban morogtak egy kicsit. Mi van? -Lényegtelen- mondta az arckifejezésem láttán -Hol tartottam?
  -Együtt maradunk- segítette ki Aki.
  -Együtt. Na szóval, mivel azt csinálhatsz amit szeretnél nem kell semmiféle eszközt használnunk, és az is lehet, hogy egy kicsit edzősködik felettünk. Apu nem ér rá mindig velünk foglalkozni ezért lettünk ilyen aránytalanok. Na benne vagytok?
   Először kapásból nemet akartam mondani, de a reménykedő, és egy kicsit valamiért bosszús fejüket látva mérlegeltem a dolgot. Észrevételeim igencsak a beleegyezés felé húztak így egy sóhajtás kíséretében bólintottam.
  -De nem csinálok semmi olyat amit amúgy se tennék meg!- kötöttem ebet a karóhoz. Amúgy ez mit is jelent? Mindegy.
  -Imádlak!- ugrott a nyakamba Azu, mire nyekkenve érkeztem a hátamra - Hupsz, Bocsi!
   Miközben hugicám a felhők felett ugrándozva közelítette meg újra a testvéreket csak egyre tudtam gondolni:
                 Ha valami történik, én isten bizony magántanuló leszek!